the final Lynch & Cronenberg: Dune / M. Butterfly

Végre pótoltam az utolsó elmaradásokat is Lynch-től és Cronenberg-től, így egyetlen hiány sincs tőlük.


Dune.
A Dune-tól nem hiába tartottam mindig is, pont akkora érdektelen, unalmas katyvasz az egész, ahogy képzeltem. Persze ez nem volt alaptalan, mert a tesóm gyerekkorától kezdve szerette és nézte egy csomószor, és mivel én is ott voltam a szobában, nem tudtam kikerülni, így fél szemmel én is bele-bele pillantottam kis koromban, és már akkor láttam, hogy ez nem nekem való. Felnőtt koromra se változott a helyzet. Teljesen kilóg a Lynch filmek közül. Sci-finek túl zagyvaság, és érződik az összecsapottság is rajta (lévén, hogy egy ekkora terjedelmű művet (a könyv) nem is lehet egy ilyen "rövid" filmbe rendesen belnyomorgatni). Ettől függetlenül persze a könyvhöz se jött meg a kedvem, mert az egész történet érdektelen nekem.
(Múlthétvégén meg rohadt jól esett a Lost Highway!!! A napokban pedig jön: Mulholland Drive és Inland Empire)

M. Butterfly.
Ebben viszont nem csalódtam, nagyon kellemes és hangulatos volt. Azt se mondom, hogy óriási nagy szám lenne, mint mondjuk egy The Fly, vagy Crash, de abszoút élvezetes alkotás. Bár nem Cronenberg saját története (igaz sok filmjét nem ő írta), de mégis rengeteg jellegzetes cronenbergi dolog van benne (testiség, sex, nemcserélés). Nem hiába, hogy ennek az igaz történetnek a megfilmesítése mellett döntött. Nem lóg ki a filmjei közül kicsit sem. Leszámítva, hogy ebbe semmi morbid, groteszk és véres dolog sincs.