Masters Of Horror

Az első évadját néztük meg eddig ennek a horror sorozatnak. A különlegessége az, hogy neves horror rendezők készítették a részeket, akik közül a legizgalmasabbak Dario Argento vagy John Carpenter. A sorozat színvonala elég ingadozó, vannak köztük nagyon jó és igényes darabok is (ezek vannak kisebbségben), és jó pár gagyi is. Carpenter-é pl az egyik legjobb rész volt, a Cigarette Burns, ami ismét a klasszikus Carpenter-t mutatta, nem pedig azt, ami mára sajnos lett belőle (elég, ha csak a Ghosts Of Mars-ra gondolunk...). A leggagyibb pedig épp a sorozat megalkotójáé volt, a Chocolate, ami se nem horror... se nem semmi. Egy nagy nulla volt, nem is értem mit keresett egy horror sorozatban.
Az epizódok közt volt mindenféle, zombis, szellemes, slasher, gyilkosos, és unalmas is. Argento-é is a kiemelkedőbbek közt volt, bár nem voltam elájulva a történettől, de a sorozat végére rá kellett döbbennem, hogy az övé abszolút a jobbak közé tartozik, a többi fényében. Amik kiemelkedtek még, az az H.P Lovecraft adapdáció, a Dreams In The Witch-House, a zombis Homecoming, és Takashi Miike japán horrorja, az Inprint. De a kedvencem az egész sorozatból William Malone (House On Hunted Hill) Fair Haired Child-ja, ami lényegében Chris Cunningham pár évvel ezelőtti beteg rövid filmjének, a Rubber Johnny-nak (melynek Aphex Twin volt az aláfestője) a tovább gondolása, ill feldolgozása.
Összességében nagyon jó kis szórakozást nyújtott ez a sorozat. A legjobb horror filmek után késő este nézni. Horror rajongóknak kötelező.
A végén hiányzott a sorozat, űrt hagyott maga után. Hiányzott a rendszeresség, de szerencsére van második évad is, amit majd megnézünk. Csak sajnos arról sok rosszat hallani, de nem baj, pótléknak jó lesz. Addig is Frank Darabont zombi sorozatát nézzük, a The Walking Dead-et, ami viszont ultra igényes úgy ahogy van, de erről majd később.