A klasszikus Fever-Kylie-t hallhatjuk leginkább ebben a dalban, ami dögös is, slágeres is, mégsem mézes-mázas, mint az All The Lovers, tehát nem esik át a ló túlsó felére. Az már más kérdés, hogy a videója sajnos igen.
A maxi példás módon ismét két CD-n és 7" picture disc-en jelent meg, és a borítója is sokkal jobban sikerült, mint az All The Lovers-nek. Ezúttal viszont épp a tartalom lett elég halovány, még b-side-ot se kapunk.
A papírtokos CD1 a dal eredeti album verziója mellett csak egy olyan remixet tartalmaz, ami inkább csak megpiszkált verzió, mert alig tér el az eredetitől (7th Heaven Mix).
A műanyagtokos CD2 már élvezetesebb lett, de azért azon sincsenek ámulatba ejtő mixek. A legjobb remix a maxin egyértelműen Sidney Samson-é, aki egy kicsavart electro mixet készített, illetve Bimbo Jones pop-dance remixe is nagyon jó (Bimbo Jones Club Remix - radio edit), de sajnos ez le van vágva három és fél percesre, ami egy remixes maxin érthetetlen és hülyeség. A Paul Harris Vocal Remix azért értékes, mert az eredeti verzió hangulatos intróját két percesre nyújtja az elején, viszont ez meg csak egy egyszerű extended mix. A Mat Zo Remix viszont kissé össze-visszaság. Indul trance-house mixként, majd a közepén átvált lágy popba, a vége pedig újra house. A két témának pedig semmi köze egymáshoz, ami egy nagyon széttartó mixet eredményez. Az egyes részei külön-külön mind jók, de így egybe elég nehéz értékelni. Bónuszként pedig megtekinthető a video is a CD-n, de ne várjunk nagy minőséget.
A 7"-es bakelit kislemez pedig szintén egy teljesen felesleges remixet tartalmaz, ami megint csak minimálisan tér el az album verziótól (Bimbo Jones Piano Mix Edit)
6/10
No comments:
Post a Comment