Már a színes, vidám borító is árulkodik, hogy ezúttal valami mást kapunk a megszokotthoz képest. Első pár hallgatásra lehet furcsa a hangzásvilág, és szokni is kell, mert azért egy Underworld kaliberű együttestől nem egy könnyed, dallamos lemezt várnánk, de miután túl tettük magunkat ezen, kiderül, hogy egy nagyon jól megírt és összerakott lemez ez. A másik dolog ami megint csak újítás, hogy első alkalommal dolgozott együtt Rick és Karl más producerekkel, de szerencsére nem kaptak túl nagy szerepet, alig tettek hozzá a dalokhoz valamit, így szó sincs újraértelmezésekről, ettől még teljes értékű Underworld lemez maradt a Barking. Többek között itt van Dubfire, Paul Van Dyk, D.Ramirez és Mark Knight, Al Tourettes és Appleblim, valamint High Contrast aki a legnagyobb szerepet kapta mind közül, mert ő bele is írt két számba.
A nyitó Bird 1 nagyon jó felvezetése az albumnak, amely egyértelmű New Order hatásokat mutat, főként a Republic érából. A Grace nagyjából ennek a párja hangzásra és hangulatilag is, de az inkább Depeche Mode-ra kacsint, főleg amikor bejönnek a baljós gitárok. Ez a Barking legsötétebb, és egyik legjobb dala is, bár nehéz kiemelni, mert jobbnál jobb szerzemények sorakoznak egymás után. Az első kislemeznek választott drum and bass-es Scribble viszont az egyik legvidámabb, legnyáriasabb darabja a lemeznek, ahogy a második kislemezdal, az Always Loved A Film is, amikből csak úgy árad a napfény. Elég furcsa egy Underworld lemez kapcsán nyáris hangulatokról beszélni, de változnak az idők, és igazából nem tett rosszat az együttesnek, mert nagyon jó dalokról van szó, és az is kiderült, hogy nem csak monoton, klausztrofób zenéből tudnak Rick-ék kivállót alkotni.
A trance-es Between Stars még tovább fokozza az extázist, ahogy a harsány, gitáros Diamond Jigsaw is, ami az együttes korai, 80as évekbeli első lemezeinek (Underneath The Radar, Change The Weather) new wave-es világába mereng vissza - csak ez persze jóval keményebb dance azoknál. A lemezre mindössze egy igazán alternatív dal került, ami leginkább emlékeztet a korábbi Underworld-re, a dubstep-es, nyomasztó és atmoszférikus Hamburg Hotel, bár stílusra mindenképp újítás magukhoz képest, mert korábban nem játszottak ebben a stílusban. Az utolsó két szám már levezetőként szolgál. A Moon In Water vissza vesz a tempóból, de sajnos túlságosan semmit mondó töltelék szám, már-már méltatlan az Underworld-höz, annyira kis könnyed, lötyögős, viszont a Luisiana egy nagyon szép lassú, zongorás zárása a lemeznek. Ez egyébként az egyetlen szerzemény, amiben nem szerepel külsős producer.
Nagyon erős, egységes és masszív album lett a Barking, és bár jóval könnyedebb, mint elődei, a végeredményből és élvezhetőségéből semmit se von le.
Sok féle formátumban jött ki a Barking. Az alap kiadáson kívül van DVD-vel megtoldott, papírtokos verzió is, amin minden dal kapott egy-egy videót (ami mostanában igen nagy divat), de a legjobban az jár aki a box szettet választja (bár nem olcsó), mert az az albumon és a DVD-n felül tartalmaz egy bónusz CD-t is, amin az album minden dalának van egy-egy eltérő verziója a külsős producerek nélkül, vagyis gyakorlatilag egy alternatív Barking-ról van szó. Mindez egy nagy dobozba van csomagolva, amiben található egy 32 oldalas kemény fedeles könyv, benne a három lemezzel.
A bónusz CD egyébként értékes, mert tartogat pár igen eltérő verziót, de vannak olyanok is, amik nem sokban különböznek a végső albumos változatoktól. A legizgalmasabbak az Always Loved A Film (Lemonword Mix), a You Do Scribble, a Hamburg Hotel Essex és a Diamond Jigsaw (Demo Mix), mert ezek térnek el a legjobban.
9/10
No comments:
Post a Comment