Christmas Horror

Az idei kari sem telhetett el horror filmek nélkül, mert, hogy ilyenkor azt illik nézni. :) Kezdtük rögtön a The Abandoned-del (Elhagyatva), amitől nem vártam már semmi jót (mert minden 10 horror filmből kb 1 értékelhető), és nagyon kellemeset csalódtam benne, sőt mitöbb, kurvajó film! Ez is beáll a Silent Hill sorba. Nagyon hangulatos és tényleg ilyesztő, és szorongató. Aztán jött az Eden Lake, ami szintén nem volt rossz, a végét leszámítva. Volt még Cloverfield is, ami szintén tök élvezetes volt, szintén a végét leszámítva. Szerencsére nem csak egy béna dínó jött, meg voltak ilyen pókszerű izék is. (Viszont rohadtul elegem van már az olyan filmekből, ahol meghalnak a főszereplők! Basszus, nem azért izgulom végig a filmet értük, hogy az utolsó percekben, ráadásul mikor már minden totál jól alakul, simán kicsinálják őket!! De sajnos manapság ez a horror filmek trendje, a főszereplőknek halniuk kell...) Aztán volt még klasszikus The Howling (Üvöltés), Candyman (Kampókéz). Előbbi nem túl érdekes, sima farkasemberes, és nem is túl izgalmas, de mivel klasszikus, ez is kötelező darab horror rajongóknak. :) Utóbbinak pedig szintén elég nagy kultja van, de nem volt olyan jó, mint amilyenre gyerekkoromból emlékeztem. Az alapszitu nagyon nyomasztó, de a megvalósítás végül egy közép unalmas filmet eredményez.

-----------------

De nemcsak horrorból áll az élet, így néztünk még Imaginary Heroes-t Sigourney Weaver-rel, ami olyan katartikus és hangulatos dráma, hogy mindenkinek látnia kell (főleg Ricsinek). A film rögtön azzal indít, hogy egy családban öngyilkos lesz a nagyobbik fiú, és nyomon követhetjük, hogy ezekután hogy alakul a család tagjainak élete, mindennapja.
Persze a Love Actually és a Home For The Holidays sem maradhatott el. A Mamma Mia! is terítékre került, de nem voltam elájulva tőle, pedig sokat vártam tőle (sajnos mindig bebizonyosodik, hogy a musicelek nem nekem valók, mégha Abba dalokról is van szó). A TV-ben meg megnéztem az Addams Family 1-2-t, amit kb gyerekkorom óta nem láttam. Az ünnepi szabimat pedig nem is zárhattuk volna jobb filmmel, mint Woody Allen Radio Days-ével (A rádió aranykora).


Végül pedig mindenkinek horrorban gazdag új évet kivánok!:)