Lemezajánló

Ez is jó rég volt már, de nem volt semmi értelmes, ajánlani való.


Placebo - Meds. A Placebo nem szarakodott túl sokat a best of-juk után, és máris itt az új album. Az első kislemeznek választott Song To Say Good-Bye a legjobb hagyományokat követi, lúdbőröztető dallamok, lágy zongora, és egy megható video a dalhoz. Ellenben a UK első kislemez a Because I Want You lett, mely csak simán egy rock-os dal, ráadásul egy egyszerű, csupasz koncert-klippel.
Az albumon végig jellemző a lúdbőrözető dallamvilág, mind a lassú, mind a gyors számokban. Főként a korong elején kaptak helyet a gyors, punkos dalok, aztán néhány szám után a középtempó lesz a jellemző, pár igazán kifacsaró lassúval vegyítve.
A Meds-en közreműködik Michael Stipe, a R.E.M. énekese, a Broken Promise-ban, melyben halk zongora dallamok és fülsüketítő zúzós részek váltakoznak.
A borító ugyancsak folytatja a Placebo hagyományait, az emberi testet, mint fő témát.


The Knife - Silent Shout. A svéd The Knife testvérduó (Olof Dreijer és Karin Dreijer) a Deep Cuts albuma után most adta ki a folytatást, a Silent Shout-ot, mely jóval altenatívabb, hűvösebb, darkosabb hangzást kapott, ellenben az előző electro-pop stílussal, de ez is nagyon jól áll nekik.
A beharangozó kislemez, az albumnyitó Silent Shout a 80as évek dallamvilágát idézi fel, főként a Kraftwerk-re utalva. Az énekhang az előző albummal szemben torzabb, és misztikusabb lett, de ettől még ugyanolyan tüneményes Karin Dreijer hangja, aki nemrég a Röyksopp-nak is besegített a What Else Is There? című varázslatos szerzeményben.
A The Knife megmutatta, hogy képes újat mutatni, és nem esik önismétlésbe.


Vitalic - Ok Cowboy. A francia Vitalic Ok Cowboy című albuma ízig-vérig belevaló electro.
A nyitó electo-polka máris különleges élményt nyújt, mert ilyet eddig még nem nagyon hallhattunk. A továbbiakban dögös alapok váltakoznak, itt van például a mai trendnek megfelelő elect-rock, a My Friend Dario, ami mondjuk nekem túl slágeres, és semmit mondó, nem is nagyon jön be, de szerencsére a többi dal nem ezt a stílust követi, hanem a Plaid, Aphex Twin szerű gótikus dallamokat, mint például a legújabb kislemezdal, a Poney Part 1, a maga neonos, kutyás klipjével, mely igazi telitalálat, katartikus elektronika - hát ilyen a korong többi része is.
Az albumon nincs igazán gyenge szerzemény, egymást váltogatják a jobbnál jobb dalok.
Vitalic emellett még fantasztikusan jó remixeket is készít, például Björk-nek (Who Is It?), a Röyksopp-nak (What Else Is there?), a Daft Punk-nak (Technologic).