A 80as évekbeli aktivitásuk (nagyjából két évente jelentkeztek új albummal), a 90es évekre drámaian lecsökkent, amikoris mindössze csak egy albumot adtak ki, és egy best of-ot, majd az új évezredben tértek vissza csak igazán, ahol már megjelentettek két albumot, és három(!!) válogatást.
A New Order-t a kezdetekkor főleg "kislemez-együttesnek" tartották, mert hiába jelentek meg folyamatosan albumaik, azokról nem igen másoltak ki kislemezt. Már a legelső kiadványuk, a Ceremony sem szerepelt az első albumon, a depressziós "post-Joy Division" Movement-en. A második nagylemezről, a már könnyebben befogadható, szinti-pop-os Power, Corruption & Lies-ról sem adtak ki semmit, helyette megjelentették a klasszikus dance-himnuszt, a Blue Monday-t, és a Confusion-t. A harmadik albumról, az addigi legpoposabb Low-Life-ról már két dalt is kiadtak kislemezen, a The Perfect Kiss-t és a Sub-Culture remixelt verzióját. A következő, rockosabb Brotherhood albumról szintén két maxi jelent meg, ezek után pedig a Get Ready kivételével a Technique-ről, Republic-ról és Waiting For The Siren’s Call-ról átlagosan 3-4 kislemez jelent meg. De persze az albumok között is folyamatosan jöttek ki független maxik.
Az eddigi New Order válogatások a mai kor emberének nem túl kielégítőek és "korszerűek", mert a ’87-es Substance csak az első négy albumból válogat, a ’94-es Best Of az első hatból, de hiányosan, a 2002-es International pedig alig tartalmaz pár dalt, épp hogy csak a legnagyobb slágereket, így itt volt már az ideje egy olyan greatest hits-nek, ami a kezdetektől napjainkig minden kislemezt tartalmaz, ezért is lett Singles a címe, és szinte teljesen hiánytalan. Ami pedig a legjobb ebben a válogatásban, hogy a kronológiai sorrend miatt, az első lemez szinte eddig csak kislemezen megjelent dalokat tartalmaz (a 15 számból csak 4 szerepel albumon is), ami azt eredményezi, hogy azok számára, akiknek nincsenek meg azok a régi maxik vagy nem ismerik azokat a dalokat, egy új albumként is felfogható a "disc one". Ezen a korongon az alapokat megteremtő, kemény szinti-slágerek találhatóak, melyek méltán nevezhetőek klasszikusnak (a Blue Monday, az elektrós Confusion, a True Faith, a hátborzongató 1963, a Touched By The Hand Of God,…)
A második lemezre már három dal kivételével (Blue Monday ’88, World In Motion, a fantasztikus és maradandó, a The Chemical Brothers-zel közösen készített Here To Stay), csak albumos számok kerültek. Itt találhatóak meg a Republic-maxik (World, Ruined In A Day, Spooky), valamint a nagy visszatérésnek számító rockos Get Ready-ről a Crystal és 60 Miles An Hour. A legutóbbi albumról is szerepel mindhárom kiadvány (Krafty, Jetstream, Waiting For The Sirens’ Call), sőt még egy kakukktojás is, a Turn, ugyanis előbb került rá a Singles-re, mint ahogy megjelent volna kislemezen, és végül mégsem adták ki.
Az pedig eszünkbe sem jut ezúttal, hogy a kiadvány nem tartalmaz vadiúj felvételt, mert sokak számára épp elég van belőle az első korongon.
Ritka az ilyen igényes, és tartalmas válogatás lemez, ami ráadásul dupla, és 31 dalt tartalmaz! A design is kellemes és ízléses.
Ami pedig a CD füzetet illeti, a legjobb ami csak egy best of-ban lehet, mert egy "rövid történelem" óra után a kislemez borítói tekinthetőek meg, minden fontosabb információval kiegészítve.
(A CD-vel majdnem egyidőben jelent meg egy DVD is, más címen (A Collection), melyen pedig az összes video klip nézhető meg)
10/10
No comments:
Post a Comment