Emlékszem, már "kezdő zenehallgatóként":) is az elektronikus zene vonzott. Mindig is a szintetikus hangok orgiája tetszett, vagyis a sokak által lelketlennek tartott gépzene. Eleinte kemény hardcore-t hallgattam, Thunderdome-ot, és társait, szóval rögtön szélsőséggel kezdődött a zene iránti rajongásom.
Ezért is furcsa, hogy csak most fedeztem fel az elektronikus zene alapítóit, a KRAFTWERKet.
Amikor gyerekkoromban hallottam is valamit tőlük, azt még túl elvontnak találtam, és ezért mindig is úgy maradtak meg bennem, hogy unalmas, rossz hangulatú zenét gyártanak. Mígnem lett egy fantasztikus zenecsatornám, a VH1. Ezen lehetőségem nyílt rá, hogy jobban is megismerhessem őket, és régi tévképzeteimet eloszlathassam róluk.
Túl sok klipet így sem láttam tőlük, de az a pár video elég is volt hozzá, hogy kiváncsi legyek rájuk. Az albumok is pont olyan jók, mint az a néhány dal amit hallottam, úgyhogy nem csalódtam bennük.
Ahogy hallgatom őket, egyszerűen hihetetlen, hogy ezeknek a lemezeknek nagy része a '70-es években készült. Ámulatba ejtő! Hogy tudtak akkor olyan zenét csinálni, mint amit pl. az Orbital csak 20 évvel később? A hangzásuk, mintha a jövőböl jött volna a '70-es évekbe, ami viszont most megérkezett a jelenbe, és simán megállja a helyét ma is.
Sajnos '86-tól '03-ig jól el is tűntek, de 2003-ban kiadták visszatérő albumukat a Tour de France Soundtracks-et, ami elég jó folytatása a régi zenéjüknek. Remélem lesz folytatás!
No comments:
Post a Comment