Kelly Osbourne két évvel ezelőtti Shut Up/Changes című bukás albuma után, most visszatért egy új stílussal, új albummal. A Sleeping in the Nothing tökéletesen felidézi és ötvözi a 80as évekbeli szinti-pop-ot,new wave disco rock-ot egyfajta stílusossággal, mely a mai retro világunkban abszolút megállja a helyét, és még talán ki is emelkedik abból.
Kelly előző, debütáló albuma sikertelensége után nem adta fel, és Linda Perry(Sugababes, Gwen Stefani, Pink...)segítségével az elvonó kúra ideje alatt írta meg, és rögzítette új lemezét. A szövegek önihletésűek, saját életéről szólnak, és arról az időszakról, amikor egyre jobban sűlyedt el az élet sötétebb oldalán, a drogok miatt. Ez az album egyfajta terápia volt az énekesnőnek, saját bevallása szerint. Segített szembe néznie önmagával.
Az első kislemez (One Word) máris akkora siker, hogy valószínűleg már ez garantálja ezúttal a sikert Kelly-nek. Már hetek óta a slágerlisták élén van. A dal arról szól, hogy mekkora ereje van egyetlen szónak is. Hasonló stílusú dalból még két-három van a korongon (Redlight, mely a következő kislemez lesz, Suburbia, Save Me), a többi pedig rockosabb hangvételű, de nagyon popos, nagyon fülbemászó dallamokkal, erőteljes ütemekkel, kellő elektronikával átszőve, 80as évekbeli stílusban.
A szövegek csalódottságról, mások elől levő rejtegetéséről (Secret Lover), szerelemről, drogos múltjáról szólnak. Mondhatom, ezerszer hitelesebb, mint a manapság oly sikeres, de nevetségesen mű előadók (Ashlee Simpson, Avril Lavine - csakhogy a legtenyérbemászóbbakat említsem!!).
Kelly ezúttal telibe talált, és valószínű, hogy a lemez meghallgatása után mások is hasonlóan fognak érezni. Azért is szakított előző stílusával, mert azt mondta, nem akar ugyanolyan zenét csinálni, mint a fentebb említett egyének, ki akar emelkedni közülük. Nos, ez maximálisan sikerült neki.
Az viszont érthetetlen, hogy a lemez borítón (az előlap kivételével) teljesen át van retusálva Kelly, hogy szebbnek, vékonyabbnak tűnjön. Ezért egy kis pont levonás jár, hiszen egy énekesnő válalja fel önmagát! Mindegy, senki sem lehet tökéletes, és ez a zenéjéből mit sem von le! Továbbá még megemlíteném, hogy a korong tartalmaz egy bónusz számot is, a One Word Chris Cox remixét, de szerencsére rejtve, és nem elcsúfítva vele a borító tracklist-jét és annak eredeti struktúráját.
Egy szóval, ez egy tökéletes pop lemez. Teljes mértékben ajánlom azoknak is, akik nem szerették eddig Kelly munkásságát (én sem szerettem), mert meglátják, ez most valami egészen más!
No comments:
Post a Comment