Coldplay - X & Y

A Coldplay legutóbb 2002-ben jelentetett meg albumot, a már szinte klasszikusnak számító Rush of Blood to the Head-et. A sikere akkora volt, hogy a frontember, Chris Martin és csapata kijelentette, hogy csak akkor készítenek új albumot, ha felül tudják múlni addigi sikereiket. Nos, a végeredmény magáért beszél, mert az új, X & Y albummal szerintem sikerült az a bizonyos felülmúlás!

Chris Martin köztudottan ál-paranoiás, ál-szerény, ál-önbizalmatlan…és szereti hangoztatni, hogy mennyire nem megy neki a zeneírás, de nem kell komolyan venni.
Az album címet a frontember saját tapasztalataiból merítette, és azzal magyarázza, hogy mindennek van egy jó, és egy rossz, egy X és egy Y oldala.
Kissé nehéz szülés volt ez az új lemez, és Chris vészjósló album előzetes kommentjei kicsit aggódásra adhattak okot, de már amikor a beharangozó kislemezt meghallgathattuk, a Clocks-ot idéző zseniális Speed of Sound-ot, tudhattuk, nincs itt semmi gond. A lemez egésze nagyjából tartja ezt a power pop rock-ot, a dalok tempósak, felemelő dallamúak, hosszúak.
A banda azt ígérte több lesz a lemezen az elektronika, abból is a 70-es évekbeli, de valójában nem találni túl sok rá utaló nyomot. A nyitó Square One alapjai kissé programozottak, meg az album egyik legjobb dalában, a Talk-ban van elektronikára utaló Kraftwerk hangminta (Computer Love), de az a ’sample’ is át van írva gitárra, egyébként meg szokásos coldplayes a hangzás ( A Talk eredetileg például elektronikusabb alapú volt, de amikor Chris meghallotta, hogy a kiadó ezt szánja első kislemeznek, fogta magát és még tovább polírozta a dalt, és így lett belőle az albumos változat). Ezekhez hasonló még a White Shadows, zakatoló alapjai miatt, szintén az egyik legjobb szám a korongon.
A The Hardest Part-ról rögtön Badly Drawn Boy ugrott be, kedves, naiv kis dallamai alapján. Nagyon eltalált dal!
Lassabb hangvételű dalokból nincs sok, ezt is ígérte a csapat egy koncerten a közönségnek. A What If amolyan középtempós, huhogós, gyönyörű dallamú, a lét kérdéseivel foglalkozó darab. A Fix You orgonával kezd, majd csak a végefelé berockosdó dal, amely egyébként a következő kislemez lesz. A címadó dal keleties motivumokkal van átszőve, ami jót tett neki. A középtempós záró szám pedig egy kémfilmben is jó megállná a helyét (Twisted Logic). A korong tartalmaz még egy relytett bónusz dalt is, a Til Kingdom Come-ot, mely egy akusztikus gitáros szám.

A borító érdekessége, hogy a színes kockák egy üzenetet rejtenek, amit a füzet belselyében található távírdai kóddal lehet megfejteni. (Nem lövöm le a poént azok számára, akik szenvedni akarnak a megfejtéssel, de nem nehéz kitalálni, mi az üzenet.)

Összességében egy felemelő, hihetetlen élményt nyújtó albummal lettünk gazdagabbak, amely az eddigi legjobb Coldplay szerzemény is egyben. Már a második albumon is megvolt a jellegzetes hangzásuk, ami már nem hasonlítható a Radioheadhez és társaihoz, és ez most az új lemezen mégtovább erősödik. A Coldplay ismét bizonyított!